Budapest, Tahi utca 5.
A Rákos-patak Duna-parti torkolatánál sok értékes régészeti lelet került elő az 1870-es években. Számos római kori bélyeges tégla, feliratos kő, párkánytöredék bizonyítja, hogy itt a római korban egy castellum (váracska) állhatott, amely szoros kapcsolatban volt Aquincum-mal, Pannónia császári tartomány határvárosával.
Bővebben:
Transaquincum létezéséről már a XIX. század első felében tudtak a hazai régészek. 1848-ban ugyanis a szabadságharc viharos hónapjaiban katonai jellegű sáncárkok ásására került sor a Rákos-pataknál. Így bukkantak elő egy négyszög alakú váracska alapjai a homokos földből. A római kori vármaradványok mellett a Rákos-patak medrében malomkövet is találtak. A helybéli lakosok a patak vájta medret Köszörűs-ároknak nevezték. A malomkövek és a Quadriburgium, Vincentia feliratú téglák arról árulkodtak, hogy a római korban az Aquincumival szemben lévő pesti oldalon elsősorban az ott állomásozó, határőrszolgálatot teljesítő légiók katonái számára lisztet őröltettek.
A középkorban is fontos stratégiai pont volt a Rákos-patak környéke. A XIV—XVI. század idején készült lándzsacsúcsok, vasszekercék, láncok, sisaktöredékek, vaspatkók és sarkantyúk, kőből készült ágyúgolyók, réztokok kerültek elő innen, e homokos-iszapos talajból.
Az Ördögmalommal mint földrajzi elnevezéssel Matti mérnökkari kapitány 1752-ből származó térképén találkoztam először. A török kiűzése után a gyéren lakott területekre főleg az osztrák örökös tartományokból jöttek a betelepülők.
Figyelemre méltó egy salzburgi monda az ördögmalommal kapcsolatban, amely így hangzik: Loffenauban volt egy fűrészmalom egy magas hegyen, ahol az ördög embereket akart szétfűrészelni. Isten szerződést kötött az ördöggel, hogy az alvilági szörny egy nagy bőrzsákban vizet hordjon a völgyből. Az ördögnek ez nem sikerült, mert közben egy angyallal találkozott, aki megállásra bírta. Közben a zsákból kifolyt a víz.
Az Ördögmalom nevének eredete a mai napig mondai homályba burkolódzik előttünk. Ugyanúgy, mint ahogy a Duna és Tisza közt húzódó népvándorlás korabeli nagy sáncról, a Csörsz árkáról sem tudjuk, melyik nép alkotása lehet. Ezt a mesterséges árkot Ördög árkának is hívták, és ez a földrajzi név a Rákos-patak mentén szintén előfordul. Sokáig azt hitték, hogy a Csörsz személynév szláv eredetű, és a szlovák csert (ördög) szóból keletkezett. Ezt a délibábos elképzelést meggyőzően cáfolta a nyelvtudományi szófejtő kutatás. Valószínű, hogy a betelepülők szellemi hagyományai közrejátszottak az elnevezés létrejöttében és megmaradásában.
A XVII-XVIII. század emléke az Ördögmalom, mely sokszori átépítés után maradt fenn egészen az 1960-as évekig.